Következő alanyunk műfaja szerint horror, akció és scifi keveréke, bár ezekhez nagyjából annyi köze van, mint a Sólyom légitársaságnak a lekváriparhoz liszthez Sólyom Lászlóhoz. A nevén kívül semmi. A korhatárbesorolást sem sikerült tökéletesen eltalálni, hiszen még annyi hentesmunka sincs ebben a filmben, mint egy jobb Postás Pat részben, ehhez képest 18-as karikát kapott. Inkább írhatták volna abba a karikába, hogy NE NÉZD MEG MERT KIBASZOTTUL UNALMAS, az legalább igaz lenne. A hajtás mögött folytatódik az írás, egyet ígérhetek: izgalmasabb lesz, mint a film (ez kellően mutatja, mennyire eseménydús múviról beszélek).

Az értelem morzsáinak bestiális felfalása

Tiszta szívemből gyűlölöm ezt a filmet. Nem olyan, mint az eddig megtekintett szarságok, hogy kifejezetten gagyi, vagy kínos, esetleg süt róla, hogy nagyjából 5 dollárból készült. Ez egyszerűen értelmetlen. Arra sem jó, hogy az ember felhúzza magát rajta. Vagy derekasan végigszenvedje és aztán megveregesse a saját vállát. Vagy kínjában nevessen. Vagy akárhogy nevessen, ugyanis ez elvileg egy vígjáték.

Steven Seagal, becsaptál!

Az elmúlt időben úgymond el voltam „kényeztetve” trágyábbnál trágyább filmekkel, elég csak Adam Sandler első ámokfutására, a vérengző Pinata történetére, vagy rettegett Arnold new york-i kalandjára gondolni. Végigtekintve a mostanában keletkezett posztokon, elkezdtem erősen agyalni azon, milyen műfajban kutakodtunk régen szemét után. Végül egy akciófilmet választottam, egyrészt mert már jó ideje inkább más zsánerek voltak terítéken, másrészt mert úgy általánosságban a legbugyutább filmes műfajnak tartom, és –na jó kimondom- kifejezetten utálom (néha üdítő kivételektől eltekintve persze).

Terror a hajón

Egyik kedvenc színészóriásunk, Arnold Schwarzenegger után egy másik géniusz első szárnypróbálgatását is megtekintettük, hogy rájöjjünk, már az elején is akkora tehetséggel rendelkezett-e az illető, vagy később teljesedett ki művészileg. Mai főszereplőnk a fingós poénok koronázott királya, Adam Sandler és első filmje, a Fura fickók a fedélzeten!

Egy olyan filmbe sikerült belefutnom, amiről sajnos nehéz bármiféle pozitívumot mondani. Mert nem egy olyan alkotásról van szó, mint a korábban látott Szeleburdi szuperhősök, vagy az Álom.net, amik amellett, hogy végtelenül gagyik voltak, legalább a maguk módján megnevettették a nézőt (még ha nem is ez volt a terv eredetileg). Azonban a mostani alany, a 9 dal sajnos mindenféle humort nélkülöz, és a "legalább kicsit élvezhető filmek" tulajdonságai közül is jobbnak látták a készítők mindet ignorálni. A 9 dal egy igazi 1/10-es értékelésű film, ami tényleg akkora nagy trágya, hogy ha ezt kapnám valakitől karácsonyra dvd-n, bizony nagyon megsértődnék a kedves ajándékozóra.