trash_monkeys

Egy olyan filmbe sikerült belefutnom, amiről sajnos nehéz bármiféle pozitívumot mondani. Mert nem egy olyan alkotásról van szó, mint a korábban látott Szeleburdi szuperhősök, vagy az Álom.net, amik amellett, hogy végtelenül gagyik voltak, legalább a maguk módján megnevettették a nézőt (még ha nem is ez volt a terv eredetileg). Azonban a mostani alany, a 9 dal sajnos mindenféle humort nélkülöz, és a "legalább kicsit élvezhető filmek" tulajdonságai közül is jobbnak látták a készítők mindet ignorálni. A 9 dal egy igazi 1/10-es értékelésű film, ami tényleg akkora nagy trágya, hogy ha ezt kapnám valakitől karácsonyra dvd-n, bizony nagyon megsértődnék a kedves ajándékozóra. 

Na, de mitől is ekkora szemét ez a film? Vegyük a történetet előre, a port.hu ezt írja: "Matt (Kieran O'Brien) brit geológus, aki jégből vett fúrásmintákat elemez, ezáltal dekódolja az összepréselt rétegek több ezer éves jégkori történetét. Miközben teljes elszigeteltségben végzi kutatómunkáját az Antarktiszon, Matt azon kapja magát, hogy élete egyik esztendejét is elemezni kezdi. Néhány intenzív emlékből - kilenc rockkoncertből és szexuális élményeiből - próbálja rekonstruálni, hogy volt-e bármi jelentősége, és ha igen, mekkora Lisával (Margo Stilley), az amerikai vendéghallgatóval folytatott (és már véget ért, vagy legalább is jegelt) viszonyának, valamint azt, hogy vajon kevésbé volt-e akkor magányos, mint most, a jeges pusztaság közepén."  Ez mind szép és jó, de hogy a valóságban ez hogyan néz ki? Mintha az embernek egyszerre három filmet vetítenének le: egy David Attenborough-féle természetfilmet az Anktartiszról, egy koncertfilmet három különböző előadótól és egy amatőr pornófilmet, aminek így összegyúrva valami egészen gagyi hatása van. 

A port.hu-s leírással ellentétben a filmet nézve cseppet sem jön át, hogy a főszereplő fickó épp az Antarktiszon van és onnan gondol vissza a csajszira, inkább tűnik értelmetlen dialógusok és jelenetek egymás mögé vagdosásának. Csak hogy érzékeltessem egy kb 3 perces részlettel: a fickó épp az Antarktiszon magyaráz valami jegekről és a bennük lévő oxigénről, majd pár másodperc múlva egy Franz Ferdinand koncerten vagyunk, innen pedig harminc szekundummal később már egy vad reszelésbe torkollik a dolog a főszereplő fickónak az ágyában. Mindez persze rettentően gagyi kamerafelvételekkel (látszik, hogy a koncerteket valami hihetetlenül ócska módon rögzítették) és pocsék vágással.

Tehát, csak hogy tiszta legyen: a film tényleg arról szól, hogy ez a pár ott van a koncerten, a felvételen látszik, hogy buliznak, majd hopp, egy vágás, és máris kefélnek (nem imitált módon, ez mellesleg nagy botrányt is kiváltott, ettől lett betiltott a film egyes helyeken). És (mint a film címe egészen zseniális módon sejteti), ez kilencszer történik meg. Nos, ez legalább annyira izgalmas, mint amilyennek hangzik. E közé a kilenc kefélés közé néha betűznek egy-egy antarktiszi felvételt vagy beszélgetést a fickó és nőci között valami teljesen random és oda nem illő dologról.

Nem teljesen értem ezt a (valószínűleg zseniális) koncepciót, mert ha koncertfilmet szeretnék nézni, akkor azt nézek, ha pornót, akkor pedig azt. Lehet, hogy nem én vagyok a film fő célpontja, de kérdem én, van ilyen egyáltalán? Szerintem ugyanis igen szűk keresztmetszet az alábbi célközönség: aki szereti a Franz Ferdinand, Primal Scream és Super Furry Animals zenéjét (ők játszanak dalokat a filmben), szereti az amatőr pornót és valami egészen különleges vonzódása van az Antarktiszhoz és a trágya filmekhez. Mondjuk valószínűleg a rendező, Michael Winterbottom ilyen lehet.

A film, mint koncertfilm értékelhetetlen. Oké, a hangzás ott még rendben is van (nehéz lenne egy Franz Ferdinandot elrontani), de a kép valami ocsmányul gagyi, élvezhetetlen (pedig egy koncertfilmnek a zenén kívül ez a lényege, nem?). Pornófilmként nem kritizálnám a dolgot, az amatőröket nem illik, majd belejönnek. Viszont a megmagyarázhatatlan antarktiszos monológoknak mi értelmük van, az rejtély számomra még mindig.

Ha mindenképpen keresnem kellene egy pozitívumot, akkor az a játékidő lenne, ami csak 69 perc (azonban ennek ellenére is csak két adagban sikerült letudnom ezt a filmet). Az viszont tényleg nem csak mende-monda, hogy a filmet bizonyos országokban betiltották, viszont a hazai rajongóknak nem kell aggódniuk, nálunk megjelent szinkronos DVD-n illetve nCore-on. 

Ez a film olyan, mint....

...két szexelő majom az Antarktisz olvadó jegén. Elsőre még akár viccesnek is tűnhet, de hidd el, nem akarod látni.