Terror a hajón

Egyik kedvenc színészóriásunk, Arnold Schwarzenegger után egy másik géniusz első szárnypróbálgatását is megtekintettük, hogy rájöjjünk, már az elején is akkora tehetséggel rendelkezett-e az illető, vagy később teljesedett ki művészileg. Mai főszereplőnk a fingós poénok koronázott királya, Adam Sandler és első filmje, a Fura fickók a fedélzeten!

Ezt a remekművet 1989-ben készítették egy New Orleans-ból Cancun-ba tartó luxushajón. Az egyetlen probléma az volt, hogy gyakorlatilag mindent elfelejtettek a forgatásra vinni, ami egy normális film elkészítéséhez szükséges. Olyan elhanyagolható dolgokat sikerült „otthon hagyni”, mint színészek, forgatókönyv, de voltak olyan balfaszok, hogy még a kamerához való lencséket is otthon hagyták, így csóri operatőrnek egy darabbal kellett az egészet felvennie. Lássuk be, tényleg nehéz lett volna az óceán közepén beszerezni a hiányzó hozzávalókat. De hogy miért nem hajították az egész tehetségtelen bandát a cápák közé, arra már nincs magyarázat.

A sztori nagyjából annyi, hogy van egy szerencsétlen hajópincér, Shecky Moskowitz, aki szabadidejében arról szövöget álmokat, hogy egyszer híres komikus lesz, akinek poénjaitól fetreng az egész közönség. Ezen a ponton jöttünk rá, hogy Adam Sandler nem szarral gurított, és élete első filmjének gyakorlatilag egy önéletrajzi sztorit hozott össze. Persze nem voltak komoly elvárásaink, de azért az IMDb-s 1,9-es osztályzatot erősnek éreztük, mert eszerint ez a világ nyolcadik legszarabb filmje! Nem gondoltuk, hogy ennyire súlyos lenne a helyzet, hogy a mű alulmúlná MacGrubert, a Transmorphers 2-t vagy éppen az Álom.net-et. De aztán egyre több kérdés vetődött fel bennünk…

Miből lesz a cserebogár

Milyen film lehet az, aminek már a harmadik percében a főszereplő kihajol a kamerához, és bejelenti: ennek a filmnek nem volt költségvetése, azért ilyen lepukkant. Ez egyrészt ciki, másrészt az egész játékidő egy luxushajón játszódik ,tehát annyira nem könnyű elhinni a szabadkozást. Az pedig hosszú évek tapasztalata, hogy egy kamerába beszélős film 100-ból egyszer működik. Illetve ott van szegény Adam Sandler aki életében ha három nézhető filmet csinált ( a Távkapcs meg a Dilidiák kifejezetten mókás volt), vajon tejfeles szájú (épp 23 éves) stand up-osként hogyan állja meg a helyét a filmvilágban? Nos, hogy egy klasszikust idézzünk: hát szarul.

Persze értjük mi ,hogy ez a film egy bohókás, agyatlan, 97 perces ökörködés, semmi komoyl mondanivalóval és gyakorlatilag arra készült, hogy kikapcsolja az agyunkat arra az időre amikor beleakadunk a Cool TV-n csütörtök este fél 12-kor. De a bohókás és a debil szavak sajnos nem szinonimák, bármennyire is akarták a készítők ezt a látszatot kelteni. A „színészek” annyira karikírozottak, hogy még egy elbaszott Cartoon Network-ös rajzfilmből is kihajítanák őket az első castingon.

Itt van a híres humorista, aki nem csak a színpadon, a való életben is egy köcsög és olyan poénokkal sokkol, mint például: „Tegnap úszkáltam itt a medencében. A víz olyan hideg volt, hogy teljesen összement a farkam. Erre mondom: Te jó ég, a szőröm túszul ejtette a tőröm!”. Meg a narkós rock zenész, akinek az egyik fülébe pénzéhes ügynöke susmusol, a másikat meg éppen fényesre nyalja egy elkábult szupermodell. Ha pedig éppen nem ezeken a poénokon kell röhögnünk, akkor azon, hogy egy sirály leszarja Shecky-t, a cuccból jut az éppen felszolgálandó pohárba, amit ő persze szervíroz a vendégeknek. Na mi az, miért nem röhögtök?

Adam egyeztet Neptunnal a tárgyfelvételről

Tehát a testnedvek itt is vastagon (szó szerint) jelen vannak, mi pedig kapkodjuk a fejünket a gusztustalan, a szánalmas és gusztustalanul szánalmas poénok között. Ahogy haladunk előre a játékidőben, nem javul a helyzet, egyre többször kapjuk azon magunkat, hogy a tapéta mintáját vagy a körmünk alá szorult szotyihéjat tanulmányozzuk a film helyett.

Egy idő után a fikció keveredik a valósággal, belelátunk Shecky álmaiba, megjelenik Posszeidon (vagy ki a tosz) is, titokzatos terroristák kezdenek ármánykodni a hajón, sőt, még Shecky is színpadra kerül végre, hogy szórakoztassa vicceivel a hajó közönségét. A Sárga fogak zenekar is előadja Lecsapom a macskát (levágom a farkát) című dalát. Valószínűleg valaki már az elején megneszelhette, hogy ez a film a lefolyóban végzi (illetve a trash rajongók kedvenceinek polcán), mert hirtelen ötlettől vezérelve telepakolták szépségkirálynőkkel, akik „véletlenül” pont ezen a luxushajón utaznak. Nekünk ez nem okozott akkora élményt, hogy kiegyenlítse azt a fájdalmat, amit az elpazarolt másfél óra felett éreztünk.

Végre!!!!

Azért ha Sandler életművének fényében nézzük a filmet, pár igazán érdekes jelentbe futhatunk, amit az idő inkább jóslattá, mintsem emlékezetes momentummá nemesített. Például mikor egy felrobbanó sirályokról szóló poén után lezavarják Sandlert a színpadról, mert túl gusztustalan volt a vicc. Vagy amikor a 23 éves komikuspalánta felteszi a kérdést egy humorista legendának: hogyan legyek vicces? Baszki, 24 év telt el azóta, és még senki sem adott választ szegény Adam-nek…

Ez a film olyan, mint...

Mint egy fuldokló majomkölyök: legszívesebben megmentenéd, de mi van, ha felnő és Adam Sandler lesz belőle?