Elszabadultak, az biztos 

Igazi mérföldkőhöz érkezett a trash_monkeys blog. Tudtuk jól, hogy el fog jönni ez a pillanat. Gyakran eszünkbe is jutott hogy vajon mikor fog ránk találni. Az nem volt kérdés, váratlan lesz. De mennyire váratlan? Egyáltalán van-e fokmérője a váratlanságnak? Jó, ilyen faszságokra azért viszonylag ritkán gondoltunk, de attól még a fejünkben motoszkált a dolog, próbáltuk elhessegetni, néha sikerült is, de most elérkezett. És igen, váratlan volt.

Arról van szó, hogy most először eset meg velünk (pontosabban velem), hogy teljesen komolyan leültünk megnézni egy filmet, azért mert érdekelt, azért mert jókat olvastunk róla, azért mert az IMDb-s szinopszis alapján érdekesnek találtuk.

Erre egy olyan adag szarvihar jött velem szembe, hogy 10 perc után a falat kapartam, és valószínűleg a TV-t ki is kapcsoltam volna, ha örök trash mániás énem nem kopogtatja meg a vállamat, jelezve, hogy ugyan filmművészetileg értékelhetetlen produktumot látok, ezzel egyidőben egy tökéletes alapanyagot a blog következő cikkéhez. Így hát végigszenvedtem, és most cikket is írok róla. Tudom, hogy nemrég jött ki a legutóbbi bejegyzés a Megy a gőzösről, és szeretitek ha több hónap szünet van két poszt között (nagyon gonoszan vigyorgó fej), de most kivételt teszünk, nézzük hát mitől olyan penetráns a Spring Breakers- Csajok szabadon.

Először is egy kis dühöngés: hogy a pöcsömbe ment ez a film filmfesztiválokra, hogy a pöcsömbe kapott díjakat (igaz csak ilyen biszem-baszom különdíjakat) és hogy a pöcsömbe adott rá mondjuk a Vox Magazin 90%-ot? Ez egy kalap fos! Jó, lenyugodtam, nézzük miről van szó!

James and the cameltoes

A sztori szerint van 4 kb. 17 éves kiscsaj valami porfészekben Amerika közepén, akik annyira unják a kisvárosi milliót, hogy amikor tehetik tépnek, bugyiban vonaglanak a kolesz folyosóján, és azzal szórakoztatják magukat és egymást, hogy az iskolai órákon képzeletbeli farkakat szopnak (a léggitározás nyomán nevezzük ezt a tevékenységet légszopásnak). Nos tehát van 4 hihetetlenül szimpatikus ifjú hölgy, akik mindenképp szeretnék Los Angelesben eltölteni a tavaszi szünetet, csak éppen annyi pénzük nincs, hogy a Romana magazin legújabb számát beszerezzék, így egy hirtelen ötlettől vezérelve kirabolnak egy éttermet (és annak vendégeit), majd el is húznak a napfényes L.A.-ba.

Ott aztán pontosan az várja őket amire számítottak (és amit a nevetséges közhelyek szerint valószínűleg nekünk is gondolnunk kéne a városról). Nevezetesen az, hogy Los Angeles nem más, mint medencék, nyaralók és szállodák tömkelege, ahol minden négyzetméteren legalább 10, kigyúrt férfi fehérneműmodell vagy nagycsöcsű, félmeztelen pornósztár vonaglik elektronikus zenére méregdrága italokban fürödve, kokaint szippantva egymás testéről. Szóval ilyen L.A., és ez igen tetszik a lányoknak, és a rendezőnek is, mert a 81 perces játékidőből legalább 50 percig ezeket az eszement bulikat nézhetjük, belassítva, felgyorsítva, dubsteppel, house-zal és jungle-lel feldobva. Nem, nem egy Rihanna klipről beszélek, hanem egy filmről. Ami díjakra volt jelölve…

Aztán találkoznak a lányok a James Franco által előadott bűnözővel, és persze elég rosszra fordulnak a dolgok. De nem úgy, ahogy gondolod. Nem a lányoknak lesz rossz, hanem neked, kedves néző. Ha eddig nem tartottad teljes agyatlanságnak a filmet, akkor majd mostantól. Maradnak a bulizós jelenetek, a lányok seggéről minél több közelivel, csak most már az eszeveszett narkózások alá érzelmes zene, és a lányok által a telefonba elmondott életbölcsességek társulnak, olyanok ,hogy „itt megtaláltuk magunkat. végre kiszakadtunk a valóságból. ez a hely olyan, mint egy álom. nem akarom, hogy valaha véget érjen. látnod kéne nagyi. jövőre el akarok ide jönni veled. szeretlek.” Mi a franc???

Szóval filmként értékelhetetlen a Spring Breakers, inkább olyan mint egy bitang hosszú klip, snittekkel női mellekről, fröcskölő Don Perignon-okról és kurva nagy gépfegyverekről. Sokáig azt gondolja az ember, hogy csak a felvezetést nézi, hogy ezekkel a képsorokkal csak a hangulatnak akar megágyazni a rendező, aztán végül azon kapod magad, hogy a stáblistát nézed. Vagyis dehogy nézed, már rég kibasztat a TV-t az ablakon.

Ez a film olyan, mint…

Egy benarkózott nőstény majom. Be akarja bizonyítani neked, hogy ő a partykirálynő ,de te inkább bevágnád egy ketrecbe és fel az első bivalybasznádi vonatra.