Tapló télbratyó

Csak nem gondoltátok, hogy karácsonyi poszt nélkül maradtok? Főleg, hogy ez a téma általában megihlet minden pénzéhes stúdióvezért, így kivételesen fostos végtermékeket szoktak csomagolópapírba bujtatva kihozni a forgalmazók. Mi a Télbratyó című opuszt választottuk a Szeretet Ünnepének alkalmából.Már a címéből sejtettem, hogy itt valami nagyon el lesz cseszve. Aztán a szereposztásra rápillantva még jobban úgy éreztem, sikerült jól belenyúlnunk a moslékos vödörbe. Vince Voughn a főszerepben? Hosszú 2 óra lesz ez…

Az alapszitut akár még érdekesnek is nevezhetnénk: kiderül, hogy a télapónak van egy bátyja, aki történetesen a Santa família többi tagjával együtt megállt az öregedésben onnantól, hogy a kis Nicholausból Szent Miklós lett. Míg a testvérpár egyik fele az éjszaki sarkon készül egész évben a gyermekek megajándékozására (az amcsiknál ugyebár Santa hozza az ajándékot, nem little Dzsíz), addig az idősebb bratyó, Fred a nagyvárosban él egyik napról a másikra, igazi lecsúszott figura, aki a tetejébe gyűlöli a Karácsonyt, és szentéletű tesóját, aki mindig, mindenben előtte járt. Aztán egy napon Fred megszorul anyagilag és kénytelen kölcsönkérni a Mikulástól. Meg is kapja a kívánt összeget, ha elmegy az Északi Sarkra, és besegít a manóknak és a Télapónak a karácsonyi készülődésben. Innentől pedig indulnak a kalamajkák, ahogy az lenni szokott.

Az egész filmben az a durva, hogy nagyjából 40 percig teljesen rendben van. Főleg abból fakadnak poénok, ahogy a lecsúszott, cinikus Fred bekerül ebbe a mézes-mázos mesevilágba, együtt bandázik a manókkal és megismeri, hogyan is megy ez a „mikulásgyár”. De aztán valahogy megindul lejtmenetben a film, és végérvényesen belefordul a szemétbe. Hihetetlen, hogy például Kevin Spacey (aki a főgenyát adja) hogy kerül be ebbe az ökörségbe. Az ő felbukkanásától elkezd parázni az egész banda, ugyanis nem kevesebb a tét, minthogy kirúgják-e a Mikulást, és bezárják az egész Északi Sarkot. Innentől jönnek a kínosabbnál kínosabb jelenetek, Mikulás elveszti a fejét, verekedik a földön hemperegve, kiderül, hogy zugevő és még sorolhatnám az erőltetett poénokat, aminek a végre persze egy végpont, úgy tűnik, mindennek vége, aztán persze nem. A film utolsó 35 perce egy nevetséges, akusztikus gitárral és hegedűvel összenyáladzott tanulságkeresés, ami nem csak, hogy röhejesen kiszámítható, de még olyan durván is van legyömöszölve a néző torkán, hogy az fáj. Jönnek a nagy összefogások, a demagóg nagymonológok arról, hogy a szeretet a legfontosabb, nem a drága ajándékok és a többi és a többi.

 Ez vicces...

Na itt vagyok ,csak kimentem egy kis szivárványt hányni. Értem én, hogy ez egy gyerekfilm, de ahhoz azért vannak benne elég felnőttes motívumok: a pénz kunyerálás Fredtől, a film elején pár erotikus poén, a túl szexi manólányok és a többi. De összességében ez egy gyerekfilm, így ismét nem tudom egyszerűen rámondani, hogy bugyuta baromság. Talán nem ártott volna egy szimpibb főszereplő sem, a mikukásruhás Vince Vaughn pont úgy néz ki, mint egy narkós, aki önkívületben magára rántotta a bársonyfüggönyt. A forgatókönyvben semmi meglepő, vagy izgalmas nincs, így a felnőttek véletlenül sem fogják élvezni. A gyerekek meg… Hát azért nekik még mindig inkább a Télaput ajánlom, mint karácsonyi kötelező film.

Ez nem...

De mégse húzzuk rá a vizes lepedőt a filmre! A Télbratyóban vannak azért értékelhető részek, például a feka kisgyerek nagyon eltalált karakter, a manós poénok között is van egy pár vicces. De azért a kínos, illetve unalmas részek többségben vannak, így végső ítéletünk valahogy így hangzik: nem rossz film a Télbratyó, de azért ne nézzétek meg, csak ha nem muszáj!

Ez a film olyan, mint…

egy majomszarral bevont szaloncukor. Ránézésre gusztustalan, de belül azért vannak értékelhető részek.

Keressetek minket Facebookon!