Rémálom@f.o.s.com

Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi találtuk fel a spanyol viaszt, a mi Aranycsapatunk nélkül nem is lenne futball, és a számítógéptől az atombombáig minden a csakis a mi honfitársaink nevéhez fűződik. Ezekre az eredményekre büszkék is lehetünk, viszont van még egy olyan dolog, melyről a világon bárki, aki Internet elé ül, egyből megtudja, hogy a magyarok bizony nem hagyják magukat. Ez pedig a világ hivatalosan is legszarabb filmje, az Álom.net című 96 perces tömény, visszahányt rózsaszín gumicukor. Kezdésként nézzünk pár, a filmmel kapcsolatos kommentet a netről a tovább után!

„Az a probléma, hogy már az is szar volt, amiről lemásolták.”

 „Mindenkit kitüntetni, aki végig bírja nézni!”

„Én mindenevő vagyok. De ez nekem is sokkot okozott. Magyar filmgyártás gyalázata!!!!!!!!!”

„Meg is jelentették DVD-n? NA NEEEEEE...!”

„Ha képes vagy végignézni egy ültő helyedben ezt a filmet, mindenféle beletekerés nélkül, meghívlak egy sörre. „

„Hát én az előzetest sem tudtam végignézni”

Ilyen előzményekkel a negatív elvárásaim a plafonon voltak, viszont arra még én se voltam felkészülve, ami ránk várt. Egy filmről néha a plakátja, előzetese, esetleg címe alatt lehet következtetéseket levonni, de igazából akkor bizonyosodhatunk meg arról, hogy valóban kaka-e, ha legalább 30-35 percet megnézünk belőle. Ennél a filmnél, ha mindenféle előismeret nélkül ülünk le, akkor is elég 2 (!) másodperc. Egy extrém módón lófejű és nagyon szőke csaj msn-ezik a rózsaszín laptopján a rózsaszín szobájában, melynek falán egy Avril Lavigne poszter lóg. Hoppá!

A film sztorija nagyjából egy óvódásoknak szánt kifestőkönyv történetével egyenlő szinten mozog. Az iskola szupcsi, atom szexi csaját kirúgják az iskolájából, és a rivális iskolába kell átmennie. Itt mindenki ellenséges vele, de lassacskán elfogadják, miután megalapítja a helyi pompon lány csapatot, ezalatt a régi barátairól kiderül, hogy elárulták. De a film végén újakra tesz szert, és megtalálja a szerelem, sőt még bálkirálynő (vagy minek) is megválasztják, míg a film legvégén legnagyobb ellensége egyszer csak fehérneműben, tortával összekenve áll a bálterem közepén, hisztérikusan sikítva. Ne, még ne nyúljatok a hányóvödörért!

A „színészi játék” (ebben az esetben az idézőjel jelentése: ha-ha-ha, micsoda?) fertelmes, gyakorlatilag nem létezik. Mindenki egy arckifejezést használ, a nagyon bárgyút, a szereplők négy fajta jellemvonást viselhetnek : cukik, kicsit gonik (akik később szintén cukik lesznek), nagyon gonik, és mocskosul ostobák! A casting lányoknál és fiúknál is valószínűleg egy fürdőruhás fotózásban merült ki, gyakorlatilag minden szereplő modell, akik olyan jó színésznek bizonyultak, hogy MAGYARUL KELLETT SZINKRONIZÁLNI A FILMET!!!  Ennek hála a film legnagyobb gyengéje egyben az erőss.. Nem bírom leírni ezt a szót ezzel a filmmel kapcsolatban. Tehát az teszi valamelyest elviselhetővé a filmet, hogy tele van nagyon jó nőkkel, kerek fenekekkel és mellekkel. Külön vicc, hogy a főszereplő Labancz Lillánál sokkal jobb csajok játsszák a mellékszerepeket. A fiúkról annyit, hogy az egyik főbb férfi szerepet a többszörösen kitüntetetett színészóriás, Éden Hotel Attila alakítja. Érthetetlen, hogy olyan komoly színészek, mint Reviczky Gábor, vagy Oberfrank Pál, hogyan adhatták a nevüket egy ilyen filmhez (bár előbbi valószínűleg végig be volt bombázva a forgatáson, míg utóbbi csak nagyon rövid jelenetekben tűnik fel). A dialógusok gyakran tartalmazzák a szupcsi, puszcsi, talcsi, öribari kifejezéseket, melyek olyan szintű irritációt okoznak a nézőnek, amivel tengereket lehetne szétválasztani. Ezen kívül van számtalan jelenet, aminek semmi értelme, (például a gokartozás) egyszerűen a játékidő kitöltésére vagy néhány női mell és segg villantására szolgálnak.

A film zenéjét olyan világhírű és –színvonalú zenekarok készítették, mint a Groovehouse vagy az Anti Fitness Club. Utóbbiak még fel is tűnnek az utolsó jelenetben, hogy sokkolják a rendszert és látó-, illetve hallószerveinket.

A „film” egész egyszerűen egy emberiség ellen bűntett, minden egyes forintért kár volt, amit ráköltöttek (pedig azért látszik, hogy szórták a dellát rendesen). Legnagyobb bajom talán az, hogy ezt a filmet így, ebben a formában 2011-ben komolyan gondolták! Vannak ugye azok a trash movie-k, amikről látszik, hogy viccnek szánták őket, illetve vannak az olyan szar filmek, amik olyan rosszak, hogy az már jó. De ez a film képes volt az utóbbi kategórián is túllendülni. Ez olyan gagyi lehet, hogy már jó és vicces is lehetne, viszont ezt a gagyiságot még egy réteg gagyiság és cukormáz fedi (mint a két-csokis Magnumnál) így mégis emészthetetlen lesz az egész. Egyértelmű az Amerika majmolás és a klisék mérhetetlen mennyiségű használata pont úgy, ahogy az is, hogy a készítők komolyan elhitték, hogy ezt évezheti más is a 12 éves lányokon kívül (őket kifejezetten távol tartanám az ilyesfajta álomvilágban játszódó cukros haboktól).

Azt hiszem méltó módját választottuk a blog beindításának, ahogy a film is méltón érdemelte ki a Világ Valaha Volt Legrosszabb Filmje címet. Ahogy mondani szokás, „csak jobb jöhet”, de azért biztos vagyok benne, hogy írunk mi még itt cifra dolgokról.

 (CUPP CUPP –ezt a poént csak az értheti, aki végigizzadja ezt a hulladékot, egészen a stáblista végéig).

Ez a film olyan...