Ezt meg minek köllött rimékelni, he? 

Durva a szitu, de az igazság az, hogy első bejegyzésünk (az emlékezetes Álom.net duplakritika) óta nem írtunk magyar filmről. Pedig hát kis hazánk pont annyira nagyhatalom trash filmekben, mint pornóban, Aranycsapatban, pirospaprikában és persze rezsicsökkentésben. Sőt, a filmek többsége a legfinomabb műfajba tartozik, vagyis nem szarnak szánják őket, aztán végül mégis azok lesznek (persze tisztelet a kivételnek, mi is szeretünk jó pár magyar filmművészeti remeket). Így igazán nagyot kell dobnia egy-egy hazai filmkészítő csapatnak, ha sikereket akar elérni idehaza. Vajon az általunk kiválasztott filmnek, a 2007-es Megy a gőzösnek sikerül kiemelkedni a fos filmek ingoványos mocsarából? Természetesen nem.

Miről is szól a múvi? Nos, nagyjából egy Indul a bakterház 2-ként lehetne leírni, sőt néha konkrétan megfeleltethetők bizonyos jelenetek a klasszikuséival, tehát nem feltétlenül ördögtől való dolog remake-et kiáltani. Van egy felturbózott Regős Bendegúz (itt Körte Kázmér néven fut, a szerepben Szabó Kimmel Tamás), aki elszegődik az állomásfőnökékhez (Koltai Róbert of korsz) valami Isten háta mögötti faluban béresnek. És természetesen annak és rendje és módja szerint elkezdi szívatni a háziakat. Kirúgja a nagyságos asszony alól a létrát, elajándékozza a kamra tartalmát, mikor elküldik orvosért, eltűnik fél napra, majd visszatér a doki nélkül. Senkit se tévesszen meg a dolog, a Megy a gőzösről beszélek… Csak hát ugye erősen koppintás szaga van a dolognak. Annyiban más a helyzet itt, hogy bejön egy fájdalmasan gyenge szerelmi szál is a filmbe, mert ugye az kell minden filmbe. Meg csöcsök (azok is vannak, nem is rosszak btw).

Ilyen arcokat vágtunk filmnézés közben I.

A film fájdalmasan vegyíti azt a két tulajdonságot, ami miatt utáljuk a magyar és az amerikai vígjátékokat. Bugyután lesarkítva mutatja be a vidéki embereket, mindenki tájszólással beszél értelmetlen dolgokat, állandóan be van baszva, ordibál és értelmetlen dolgokat tesz, folyamatosan kalimpál és esik-kel. Ehhez jönnek a színészek, akik saját maguk paródiájának is erősek, annyira túljátszák a szerepüket. És persze igyekszik a hollywoodi filmekből is lopni pár dolgot a Megy a gőzös, így a már emlegetett csöcsök (nem is rosszak btw) mellett van poénkodás kiásott hullával, testnedvekkel, meg amit el tudtok képzelni.

A soundtrack is király

Kár a filmért, mert remek magyar színészek adták a nevüket és arcukat hozzá. Valószínűleg nem tehetnek a silány minőségről, mert az lehetett a rendezői utasítás, hogy „okés srácok, mehet a debilkedés, mindenki nyomja a fullkretént”. Pedig az Indul a bakterház már megmutatta sok-sok évvel ezelőtt, hogy a vidék + vidéki emberek + vasút recept alapján lehet szórakoztató filmet készíteni, olyan szállóigékkel és párbeszédekkel, amiket még generációkkal később is szívesen idézgetünk.

Ilyen arcokat vágtunk filmnézés közben II.

Itt viszont inkább azon kéne röhögnünk, hogy valaki belelép egy vödörbe és hanyatt esik, hogy az alvó öregasszony mellé befektetnek egy koporsót és egy hullát az ágyban, vagy hogy a fullrészeg vasutas a nem létező vonatoknak tiszteleg.

Azért fizikai fájdalmat nem okoz a film megtekintése (na jó, néha, de a csöcsök azért kárpótolnak, ami egész jók btw.), de azért semmilyen korosztálynak nem ajánljuk. Viszont legalább rádöbbentett, miért nehéz magyar filmekről vicceset írni. Mert nem viccesek, és még meg sem próbálnak kitörni azokból a klisékből, amelyekkel szinte minden hazai film jellemezhető. Így hát asszem ideje ismét Amerika felé tekinteni, jöhetnek vissza a robotokkal harcoló űrkrokodilok, a fingos-hányós, kétágú műfasszal kardozós vígjátékok, és persze az élet nagy igazságaira tanító love storyk.

Ez a film olyan, mint...

egy tökrészeg, vasutasnak öltöztetett csimpánz. Vicces. Tényleg. Nagyon. (Meglepő módon ilyen képet nem találtam a neten, szóval csak simán egy olyan fotóval illusztrálom, ami mindenkiben pozitív érzéseket vált ki.)