Zellert a seggetekbe!

Mint az előző posztban már kifejtettem, visszatértünk a businessbe, jövünk az újabbnál újabb posztokkal a szarabbnál szarabb filmekről! Egy ilyen bejegyzés elkészítése nem két perc, szóval igyekezettek türelemmel lenni felénk, már észrevehettétek, hogy malmaink néha egészen lassan őrölnek. Persze ez az egész a mi perverziónk, önként vállalt keresztünk, viszont így néha becsúsznak hosszabb-rövidebb szünetek. De sohasem adjuk fel, mert mocsok mindig lesz a mozikban, és egyébként és nagyon sok tervünk van a jövőre nézve az oldallal. Így a visszarázódás első lépéseként csak simán annyit ígérünk: igyekszünk minél gyakrabban posztolni, és az új cikkekről hírt adunk nektek a Facebook-on, így nem kell naponta visszajárnotok ellenőrizgetni a blogot, amennyiben igazi trash movie-król akartok olvasni. Visszatérésünk első gyöngyszeme a 2010-ben készült MacGruber című huzatos, híg bélsár. Jó szórakozást!

Mai filmünk egy viszonylag friss darab, 2010-ben készült, természetesen Ámerikában. Figyelmemet akkor keltette fel eme csoda, mikor a Vox Magazin egyik számában igen kitüntető módon 10 kemény százalékot kapott a film (az össz természetesen 100). Egyéb értékelések: IMDB: 5,3; Rotten Tomatoes: 47%. Mit is mondhatnék? Talán még ezen értékelések is hízelgők. Bár…

Szóval a helyzet az, hogy én bírom a debil filmeket. Boratnak (és Sacha Baron Cohen többi munkájának), a Jay és Néma Bob visszavágnak, és az összes elborult, abszurd humorral dolgozó mozinak nagy barátja vagyok. Ez alól természetesen kivételt képeznek Adam Sandler és Ben Stiller és Rob Schneider és vagy tucat amcsi gyökér tömegpusztító fegyverei. Így nekem ez a film az első pillanattól kezdve bejött, sőt, többször is rázott a röhögés, pedig nem az a fajta vagyok, akinek a vihogása miatt idő előtt kiürül a moziterem. De én igen is bírom a legalja humort, csak az legyen megfelelő pillanatban, megfelelő körülmények között elsütve. Talán ez a MacGruber legfőbb baja. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló, hogy egy nagy geg az egész, amikor is Észak-Szibériaként határozzák meg egy sivatagi jelenet helyszínét. Innentől ömlik ránk a tömény gyökérség a képernyőről, és bizony pár remek poén is becsúszik. Például, hogy a csávó állandóan kiszedi az autórádiót a kocsijából, mikor kiszáll, illetve szuper akciócsoportjának hirtelen pusztulása is betálál a nézőnél (vagy csak nálam). Csak sajnos ez 20-ból egy és közben van itt szarásról beszélés, sírkövön, szellemmel dugás, bocsánatkérésként orális szolgáltatások felajánlása, és minden, ami miatt kezünk önkéntelenül a jobb felső X-gomb irányába rándul.

A színészek nem érdemelnek sok szót, a főszereplő Will Forte, akit leginkább sorozatokból ismerhetünk. Hogy melyikből? Mindegyikből. A csávó az egyik legfoglalkoztatottabb epizódszereplő, általában vagy óriási balfékeket, vagy igazi genya karaktereket formáz meg. Nem véletlenül. A többi szereplő B, illetve C-kategóriás noname alak, egyedül Val Kilmer az, akinek a neve ismerős lehet. Val Kilmer??? Igen, Val Kilmer. Tiszta románc, Mindörökké Batman, Kiss Kiss Bang Bang. A csávó valaha full A-listás arc volt, mára nagyjából egy „Miért ne botoxoljunk?” elrettentő kampányt lehetne vele eladni. Nos csórikámnak biztos kellhet a pénz kokóra, mert ennél szánalmasabb szerepben még nem láttuk. A rendezésről és a forgatókönyvről sem érdemes túl sok szót ejteni, nagyjából nullát. Na jó: a sztori egy sima világmegmentős-hülyeség, melyben a hős MacGruber, aki természetesen MacGyver akar lenni, csak éppen egyáltalán nem megy neki. Nem arról van szó, hogy a poénforrás az, hogy a csávó bénázik, hanem a forgatókönyvből egyszerűen kihagyták az eredetire való utalásokat. Ez óriási ziccer pedig, tuti össze lehetett volna hozni pár vicces kütyüt, ehelyett visszatérő motívuma a filmnek például, hogy hőseink a biztos halálból úgy menekülnek meg, hogy egy zellert dugva a seggükbe, pucéran parádéznak, ezzel elvonva az ellen figyelmét.

Tökéletesen el tudom fogadni azok véleményét, akik 10 perc után lekapcsolják a filmet, mert számukra nem jelent szórakozást buzis, fingós, szarós és egyéb altáji, illetve simán csak a végtelenségig debil poénokat hallgatni egy olyan film során melynek végkifejletét az első pillanattól tudjuk. Ugye milyen eredeti?

Maguk a készítők sem gondolhatták másként, tipikus direct-to-DVD cuccal van dolgunk. Én mégsem mondanám, hogy a legrosszabb film ever (nálam még mindig az öreg Howard vezet). Párszor nevettem rajta, de nyilván mert –mint említettem- engem ideig-óráig elszórakoztat a debilség. Aztán elkezd fárasztani, így nem meglepő, hogy a film utolsó fél órája kínszenvedés volt számomra. És hogy kiderüljön, mennyire is súlyos a helyzet alpáriság terén, kimásoltam néhány dialógust a filmből, csak szemléltetésként:

- MacGruber!
- Bocsi. Mindig erekcióm lesz mikor egy gyönyörű nő matat harapófogóval a golyóimnál.

- Én mondom neked Mac, ez a fickó tiszta.
- Persze. Tiszta, mint a disznó pöcse.

- Hol voltál?
- Bocsi, csak felsővezetéket raktam a fürdőszobába.
- Felsővezetéket?
- Igen. Mikor a tartályba fekteted a kábelt és nem a csészébe.

Így végső ítéletként azt mondanám: csak akkor nézzétek meg eme remeket, ha… Tudjátok mit? Rohadtul ne nézzétek meg!

Ez a film olyan, mint:

egy majom, kezében egy időzített bombával: ha a piros drótot vágjuk el, megdöglünk. Ha a feketét, túléljük, de végig kell nézni a már említett majom debilkedését 94 percen keresztül. Az én ajánlatom: piros drót!

Keressetek minket Facebookon, ajánljatok ismerőseiteknek vagy ellenségeiteknek!