Rühes kutya

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha Tim Allenről van szó, akkor nekem egyből a Télapu ugrik be. Ez a valaha készült legjobb és legszerethetőbb karácsonyi témájú film, amit rongyosra játszott már az RTL Klub, és gyakorlatilag kardlapozást utalnék mindazon szülőknek, akik nem nézték meg a gyermekeikkel. Nem mintha komoly szellemi többlettel vagy filozófiai kifejtésekkel lenne tele, csupán azért, mert szerethető és elkapja azt a bizonyos ünnepek előtti hangualtot az ember szíve mélyén, nem okoz giccsességével hányingert az első 10 perc után. No, a jóságos Télapu, akire minden 5 éves gyermek könnyes szemmel gondol, eladta a lelkét és a nevét nem egyszer és nem kétszer a Hollywood nevű húsvásáron. Mai művünkben éppen egy kutyává vált ügyvédet alakít. Hajtás után pajtás. Meg folytatás.

A sztori:

Nem szarozok meg köntörfalazok, hanem leírom konkrétan miről is van itten szó. Adott egy ügyvéd, bizonyos Dave Douglas -akinek kinéz egy zsíros kis előléptetés miután megvéd egy titokban állatkísérletekkel is operáló céget - meg az ő szerető családja. Aztán egyszer csak feltűnik egy, a cég laborjából szökött 600 éves kutya, aki megharapja az öreg Dave-et, és innentől kezdve teljesen random időszakokban kutyává változik. Ez persze felforgatja az eseményeket meg a mi gyomrunkat is. A teljes sztori azért nem írom le, hátha valaki végigszenvedi ezt a mocskot, de azért a legemlékezetesebb jelenetet azért leírom. A film vége felé járunk, Dave éppen visszaváltozott emberré, ül egy kocsiban és hajt a sztrádán, mellette egy kutya farkú kígyó, egy majom, egy béka testű , kutya fejű valami (meg még pár tetves állat, amire nem emlékszem) és éppen telefonon vall szerelmet édes feleségének. Drága Tim, mennyit fizettek neked ezért?

A színészek:

Tim Allen nem először nyúlt bele a trash-be könyékig. A Télapu két folytatását olyan mélyen megvetem, hogy nem is vagyok hajlandó beszélni róluk részletesebben. (Na de azért : Télapu 2 : Veszélyben a karácsony IMDB: 5,4 ; Télapu 3 : A szánbitorló Rottentomatoes: 15%). A faterok motoron című bőrszerkós erőletett fingós poénokkal nyakon öntött vígjátékba éppen úgy elment kvázi statisztálni mint ahogy a Szupersuli című idióta családi filmbe 2006-ban, melyet lehet, hogy meg fogok nézni, tekintve hogy a rottentomatoes-on kemény 3 %-ot (!!!) kapott. Feltűnik még a filmben Charlotte a Szex és New York-ból, sőt, a főgonosz maga Robert Downey Junior, aki valamikor a film elkészültekor mászhatott ki a kokain nevű betegségéből.

Problémák:

Maga a történet, úgy ahogy van állatság. Ez nagyban rányomja a bélyegét a filmre, arról nem is beszélve, hogy az olyan jeleneteknél, mint például amelyikben Tim Allen emberként kerget végig négykézláb egy macskát az egész városon, vagy mikor megnőtt nyelvét próbálja visszagyömöszölni az arcába, nekünk van szégyenérzetünk az alkotók helyett. Értem én, hogy kell kutya a filmbe, meg kedves, vicces állatok, meg gonosz ember, akit lehet utálni, na a film végi családi összeborulást és erkölcsi tanulságot nehogy kihagyjuk. Csak éppen kéne ezeken kívül valami értelmet is tenni a film mögé, vagy akár egy szerethető karaktert. Ez itt nincs meg, a főszereplő például kifejezetten egy pöcsfej.

Egy szó, mint száz egyedül azért éri meg végigszenvedni a figyelmet, mert Allennek ismét a zseniális Szakácsi Sándor kölcsönözte a hangját, de így posztomusz sajnálom szegényt, hogy ezt a másfél órást ámokfutást végig kellett szinkronizálnia.

Ez a film olyan, mint…

Egy retardált majom. Már az alapoktól el van cseszve.

Légyszi lájkoljatok minket a facebook-on és FŰTÉSCSŐ ajánljatok minket ismerőseiteknek: http://www.facebook.com/pages/trashmonkeyshun (Elrejtettem egy oda nem illő szót az előző mondatban, az első megtaláló értékes nyereményben részesül!)